a 10 órás hazaúton megint rájöttem arra, amire a szilveszteri prágai vonatozás során, h ugyanis nem jövök már zavarba, hogyha 6, 7, 10 órát kell ülnöm egy vonaton/kocsiban, és nem azért, mert tök jó társast vittünk, vagy marha izgalmas könyvet, vagy mert meg tudtuk tárgyalni a legtöbb dolgot, ami éppen fontos volt.
nem.
egyszerûen, el tudok tölteni magammal több órát anélkül, h vmit mindenképpen csinalnom kéne. tudok nézni ki az ablakon, vagy gondolkodni, vagy szabadjára engedni es nem törödni vele, h hova lyukad ki végül agyamnak kósza barangolása. jó gyakorlatok ezek annak felismerésére, h az egyetlen igazi világ az agyunkban van, és minden ami érdekes, szép vagy fontos általunk válik azzá.